Eyeshield 21

Aki azt hiszi hogy az Amerikai foci csak durvulás és erőszak az nagyon téved...



Mert hogy 90%-ban tömör taktika és stratégia, még ha ezt az anime nem is mindig mutatja be jól. Aki esetleg nem ismerné az Amerikai foci szabályait, az se ijedjen meg ettől az animétől, a szabályokat is átveszi és rengeteg magyarázatot kapunk. Ezt az animét egyszer már elkezdtem az év elején, de akkor még nem volt kész felirat az animére. Viszont megérte, pont ezen anime miatt néztem meg februárban az amerikai Super Bowl-t, és hatalmas Pozitív(!) csalódás a játék. Az anime még ha nem is harcoltak benne, egy shounen volt, meg is látszott nem volt nagy története, kb annyi mint a többi sport animének, valamiért meg akarnak nyerni valamit. De legalább adott egy storyt annak a valami-értnek. Bárhogy nem harcos anime volt, voltak benne skillek dögivel, ezek lényegében csak egyes futás, kapás, dobás, hárítás és egyéb különféle/egyedi technikáknak a neve volt, illetve kapott közben egy kis grafikai turbót, nekem tetszettek, ámbár elsőre elég hülyének éreztem hogy skilleket raknak sportba, de nem volt zavaró meg lehetett szokni. Egy dolog viszont elég félig jó, félig rossz hatást keltett bennem, ez az időhúzások voltak. 145 részig húzták az animét, nem feltétlen gond, mert rengeteg mindent megtudhattunk, volt benne egy rakat karakter személyre szabott flashbackje, hogy ki miért küzd, mi a célja a játékban. Ez miatt az animében volt jó pár meglepetés, sőt elég sokszor drámázni is tudtak, még akkor is ha sportban azért nem akkora a "drámafaktor". De volt az időhúzásban rossz dolog is.

Egyes meccseket nagyon elhúztak, sőt volt néha hogy nem csak egyes meccseket hanem még a egy-egy play-t is fél részen át húztak. Viszont ebből a rosszból megint jött egy jó dolog, sokszor hallottuk a karakterek gondolatát, próbálták kitalálni mivel hárít, vagy hogy juthat át egy másik emberen. Kedvenc részeim a 2000 km-es túra volt, ott volt pár elhatározás és jobban is megismertünk egy-két olyan karit aki addig csak a sorból lógott ki. Illetve a fillereket is szerettem, főleg egy valaki miatt. Nem volt sok filler, de megérte őket megnézni, főleg az a pár 1-2 részes filler epizód volt ami hatalmas volt. Sporton és a küzdeni akaráson kívül volt benne rengeteg poén, amiről gondoskodtak a szereplők. Ami a szememben lerontotta az animét, az a vége. Egyfelől a Riko-chan-os dolgot kár volt 45x ellőni, 1-2x még poén volt utána nem, és volt egy durván értelmetlen beszólása Sena-nak a 130. rész fele. Másfelől az utolsó játék, baromira elhúzták, 15 teljes részig húzták az utolsó meccset, és itt, abban a 15 részben már bizony vontatott volt párszor. A lezárással nem vagyok megbékélve, keményen félbe hagyták az egészet. Ahogy nézem, MAL szerint az anime vége után még több mint egy évig futott a manga, szóval valószínűleg ezért lukas a vége. Elég sok rossz dolgot felsoroltam, még is úgy gondolom hogy egy jó anime volt. Miért? A karakterek miatt. Rengeteg szórakoztató kari volt benne, volt pár aki kibillent a sorból, de a nagy többsége nagyon jó volt.

Kezdeném a három Oujo-sal: Otawara, Shin és Sakuraba. Otawara egy beteg kari volt, fingós jelenetein állandóan röhögtem, kár hogy az animében összesen 2x volt komoly, akkor se sokáig. Shin volt az a kari akit valahogy nem szerettem, egyszerűen beképzeltnek tűnt, még ha nem is volt az nagyon nem volt se szimpatikus, se szórakoztató.(Bár azért megjegyzem nem ő volt a legbeképzeltebb kari/Agon/) Sakuraba pedig egy nagyon érdekes kari volt, az elején és a végén szereplő Sakuraba teljesen más ember volt, eléggé kifordult a személyisége, sajnos ezt nem tudtuk olyan szépen követni, mivel mellékszereplő volt, ennek ellenére az Oujosok közül a legjobb kari lett. De volt egy főszereplő csapatunk: Deimon Devil Bats. Ezen belül is egy Fő-Fő-Főszereplőnk Kobayakawa Sena. Nem villantott semmit, először egy gyér karinak tűnt, aztán ahogy haladt az egész, jobban megismertük egész szimpatikus lett, és nála is lehet észrevenni halvány személyiségfejlődést. "Ha fivérek" is elég szórakoztatóak voltak, csak eléggé eltűntek az anime második felében, ami kár mert náluk is lehetett észrevenni kisebb személyiségfejlődést.

Monta-t nagyon furcsának tartottam, jó és rossz értelemben is, ezek a MAXozásos dumái inkább voltak számomra zavaróak, mintsem szórakoztatóak. Suzuna és Mamori, na ők szinte csak dísznek voltak, valahogy semmi jelentőségüket nem éreztem. Ugyan ez volt Ishimaru-Komusubi-Yukimitsu-Natsuhiko négyessel is, voltak jó és fontos megmozdulásaik/dolgaik és volt szép múltképük, volt küzdeni akarás mindenkiben, de a többiek közül kilógtak. Kuritából szerintem senki sem nézné ki hogy ilyen könnyen kimutatja az érzelmeit, olyan volt mint valami hatalmas jól lakott óvodás, és pont emiatt nem lehetett nem szeretni, külön imádtam benne hogy nem a győzelemért játszott. Volt egy kedvenc karakterem is, aki kb az egész animét elvitte a hátán. Igen, ő Hiruma Yoichi. Ez a kari valami epic volt, bármit csinált az félelmetesen jó volt, ő nem kérdez, ő zsarol. Rengeteg poénos jelenet született például a gépfegyveres vagy tankos előhúzásaiból. Sőt volt neki egy Cerberosa aki miatt szintén sokat lehetett röhögni, sok szívatós-poénos jelenetben benne volt mint fenyegető tényező. De nem csak a poénok miatt szerettem Hiruma-t. Elsősorban a zsenialitása miatt, mindig húzott valamit, mindig beváltak a pszichológiai dolgai. Azt gondolom hogy simán még egy akció-vígjáték animét is elvisz a hátán egy ilyen stílusú karakter.

A Grafika durván felemás volt, egyfelől aránytalan volt nagyon, volt pár kari akik iszonyat elvoltak túlozva(Pl: Kurita; Otawara; Banba), és néha a többi méretarány is szemet szúróan gáz lett. Sőt nagyon részlettelen volt az elején, de látványos változás is volt benne, először talán a 60.rész környékén lehetett rá felfigyelni. Viszont voltak benne nagyon jó dolgok. Nem csak a "skillek", hanem például amikor egyes karik vagy csapatok összecsaptak kitették ezeket a Versus képernyőket, nekem bejött. Jó Openingek és Endingek voltak végig, szinte az összes tetszett, OST is szépen támogatta például a drámai momentumokat. Feliratról még annyit hogy a magyar nagyon jó lett, ugyan vannak benne furcsa szófordulatok, de pl Hiruma esetében a káromkodásai még jobban kiemelik a karakterék, szóval nekem úgy 90%-ban nagyon is tetszett.
Összefoglalva: Történetileg egy átlagos sport anime lett volna, de volt benne kisebb story szál is, rengeteg karakter szerepelt benne, volt benne küzdeni akarás, sőt egész sok személyiség fejlődés. Ezen kívül nagyon sok szórakoztató kari, és egy kimagaslóan jó kari is. Ha a végén az utolsó 15 részt nem húzzák ennyire el akkor elgondolkodtam volna a Nyolcason, így viszont csak 7/10.


Kedvcsináló AMV