2013. augusztus 5., hétfő

Saint Seiya: The Lost Canvas - Meiou Shinwa


Igaz hogy a One Piece-t és a Hunter x Hunter (2011)-et már évek óta folyamatosan követem, de igazán jó befejezett shounen fight animét rég láttam, utoljára a Claymore volt amit szívfájdalom nélkül elismertem, a filler vég ellenére is egy nagyon jó shounen volt. Most találtam ezt, az eredeti Saint Seiya sorozat előzményét, megjegyezném hogy igazán jó ez sem lett, érdekességek voltak benne, ki is magaslott az átlag shounenek mellől, de ez kevés volt hozzá, az egészből (és ezt főleg a világ miatt mondom) sokkal többet lehetett volna kihozni.. Alvilág, pokol, álomvilág, cherberos, istenek, menny, Hadés fekete csillagai, Athéna szent lovagja, ugye milyen jól hangzik?

Hát ha olvastam volna hozzá ismertetőt lehet hogy nem húzom el ennek a megnézését, mert ami Mitológia, az nálam nem lehet rossz! Igaz nem volt annyira pazarul kidolgozott világa mint a One Piece-nek, nem voltak benne epic karik mint a HxH(2011)-ben, sőt még csak annyira baromi jó storyja sem volt mint a Claymore-nak, mégis azt kell mondjam hogy mindenképp ez az anime jobb volt mint egy átlagos shounen. Erre az egészre rátesz még hogy nem szarozott, mint az átlag shounenek, nem dajkálta jó karikat sem, csúnyán sérültek és haltak. Világa erősen épít az ókori görög mitológiára, nem zseniális, csak egyszerűen jó volt, mert baromi érdekes dolgok voltak benne. Masami Kurada(a mangaka), nem egy egyedi világot csinált, hanem egyszerűen belerakott 1-2 fantasy elemet a görög mitológiába. Jól tette? Bizony jól, ilyen anime is kell, nagyon jól állt neki az egész, de még jobban állt volna ha még sokkal több ilyen elemmel szórja meg az mangát/animét.



Történet, ezt sem nevezném kiemelkedőnek, szent háborút már láttunk 1-2 helyen (F/Z; F/SN), de még is azt kell mondjam hogy ott nem így láttuk, és itt megint felhoznám a világot, mert tökéletesen támogatták a történetet a világban rejlő mitológia dolgok. A történet nagyon lassan haladt, és pont emiatt főleg a vége felé érezhetően vontatott lett a dolog. Nem mellékesen én a Storyban rejlő véget nem látom, főleg Athéna szempontjából, de ebbe nem megyek bele gigaspoiler lenne. Valószínűleg a karakterek miatt haladt ennyire lassan az egész. A karik 90%, szóval tényleg rengeteg kari kapott külön-külön rövidebb-hosszabb, általában pár perces flashbackeket a múltjukról. Shounen mércével ezekből aránylag egy elfogadható drámát ki is hoztak. Ezeknek a karakterbemutatásoknak volt még egy nagy hátulütője, méghozzá az hogy az elvleges 3 főszereplő, nem is volt annyira főszereplő, néha haloványan eltűntek 2-3részre. Az anime első fele jobb lett mint a második, második felében rengeteg vontatott rész volt, illetve az egész anime végén azon akadtam ki hogy a végén van egy Cliffhanger, ergó nincs lezárása.



 A Karakterek közül Shion-tól és Dohko-tól többet vártam volna. Ennek ellenére azért voltak érdekes karik, Aldebarán, aki nem tudom miért, egyszerűen csak rohadt menő volt. A virgo csillagképes srác, sötétségben élt egész életében, mégis a fényre tette fel életét. Még a két öreg testvért stílusát tudnám kiemelni. Legnagyobb sablonoknak a Három elvileg "főszereplőt", nevezném. A tipikus őrült gonosz(Alone), a tipikus jókislány aki mindenbe jót lát(Sasha), de a legnagyobb Tenma volt a szokásos nagy arcú "mindenkit megmentek" főhős. De Tenmáról elég is ennyi. Viszont volt érdekesség a másik kettőben, először is Hades/Alone "kegyelme", lényegében egy olyan világban ahol szenvedés van nem feltétlen egy rossz gondolat, másfelől a megvalósítása viszont egyszerű kegyetlenség.



Az érdekesebb dolog ami bennük történet, Hades és Athéna nem újjászülettek, hanem abba a két emberbe születtek bele. Ergo a személyiségük egyesült, Athéna/Sasha esetében ez egyszerű volt, Sashaból amit láttunk az "ébredése" előtt egy normális kislány volt, vagyis passzolt a személyisége a "kedves" Athénához, így látszólag is kiegészítették egymást. Na Alone/Hades esete volt ami elgondolkoztatott, mert látszólag sem tudott egyesülni a tudatuk, mivel Hades és Alone személyisége full teljesen ellentétes egymással. Illetve a 22-23 rész fele Saggitarius Sisyphos dolgain lehetett volna elgondolkodni, de nem említem bővebben meg mert megint gigaspoiler lenne. Grafika sem nem nyűgözött túlságosan le, egész jó volt, de arcok már kicsit messziről is látványosan mosódtak. A legtöbb kari csillagképek jelképeként kapták az erejüket, volt pár látványos, de átlagban nem néztek ki túl jól, és olyan átlagos skillek voltak csak cifrázott névvel. Ecilus képessége tetszett a legjobban, valóságformázás/térferdíttés, ugye milyen jól hangzik?



Végén az öreg Hakurei harcára megérte várni, nagy fighter volt az öreg. OP-ED páros sem nyűgözött le, mind a két chapternek ugyanaz volt a párosa csak más videóval, de elég volt őket egyszer meghallgatni, nekem borzasztóan nem tetszett. Szóval egy átlagnál jobb shounen volt, azért lenyűgözni nem nyűgözött le, a világ baromira bejött, csak kevesellem az érdekességet, volt pár nagyon jó kari, pár véleményem szerint rosszul/logikátlanul megírt kari(PL:Sisyphos), egy elfogadható story és pár elgondolkoztató dolog.

Mivel a MAL Chapter 1 (01-13) és Chapter 2 (14-26) szedi őket, ezért külön pontozom mind két felét. Első fele egy Erős 7/10, a második fele egy gyenge 6/10, sajnálom az egész végét, főleg a Cliffhangert.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése