Lényegében a tavaly őszi szezonban az egyetlen romantikus anime amibe belekezdtem, és végül is végig követtem hétről hétre az egész animét. Illetve az utolsó négy részt néztem 2x2-es adagokban de annak volt egy elég nagy oka amit majd lejjebb úgy is kifejtek. Ezt az animét ugyan azon című Novel-ből készítették, amit Takemiya Yuyuko írt, de nem ez volt az első műve ami adaptációt kapott, sőt nem is ez lett a legsikeresebb, mivel Négy éve elég rendesen bemutatkozott a Toradora!-val, ami összességében szerintem sokkalta jobb volt ennél. Pedig ennek az animének a stílusa eléggé hasonló volt a Toradora-hoz, azon kívül hogy a drámai szálakat fele olyan jól sem hozta, történetileg viszont volt benne lehetőség. Kicsit bugyuta kezdés után, miután megismerkedtünk az alapszituval kezdődik bonyolódni az egész. Egyetemistákat követ az anime, és az ő magánéletüket. Nem kell sokat várni és sajnos jön az első nagyobbnak mondható sablon, maga a főszál Tada Banri-nak a személyisége, illetve a múltja, mivel Banri amnéziás, és nem emlékszik a múltjára. Kouo eredetileg Yanagisawa Mitsuo miatt ment az egyetemre, még is a szál úgy kezdődik hogy Banri-val kezdik összehozni, ami nem rossz, de már akkor látszott hogy egy furcsa páros lesz belőlük. Ráadásul amikor betekintést nyerünk abba hogy mi is történt Tada Banri-val kicsit megkérdőjelezem ezeket a párokat, igen meg volt mindennek a jelentősége de kicsit nem fairnek éreztem, már itt pedig az igazi nem fair csak a végén lesz, szerintem. A Hatodik és a Tizennegyedik rész környékén voltak az anime csúcspontjai, ott tudta hozni a drámát, hozta a jó hangulatot, szinte az összes szereplőt akit komolyabban megismertünk meg lehetett szeretni, még is sajnos a folytatásban elég más volt.
Pár rész azzal ment el hogy egyes mindennapi problémákat hogy oldanak meg. Ez mind szép és jó de valahogy nem illett bele, se a romantikus részekbe Kouko-val sem a Klub-os részekbe Linda-val, de még azokba a részekben sem amikbe mellékszereplők több lehetőséget kapnak. Az egész anime utolsó négy-öt része engem meglepett, a 19-23.részek során az anime sikeresen porba tiport minden izgalmamat és várakozásomat, és el sikerült érni azt is hogy az ÖSSZES szereplőt akinek kicsi lényege is van a történetben egyenesen megutáljam. Akár hogy a végén lett értelme a Kouko cselszövésnek, a Yana sértődésnek és a Linda anyáskodásnak nem tudtam egyik karakterre sem úgy nézni mint előtte, kicsit olyan volt hogy előtte igazi egyéniségek voltak, utána meg körülbelül senkik. De a legrosszabb sajnos Banri volt, kicsit nem értem hogy ezt az amnéziás szálba miért kellett bele szőnni mint a két lány storyát, sőt magát az amnéziás szálat sem kellett volna ennyire erőltetni szerintem. Amikor a jelenbe kapcsolódunk a múltbéli Banrival, az valami katasztrófa volt, komolyan minek kezd el bömbölni az úton? Oké hogy azt sem tudja hogy holvan, de az még nem megoldás. Szóval igen eleje egy 7/10-re elment volna, utána a folytatása még 8/10-re is, de a 14.rész után egyre lejjebb esett az anime, és a vége felé éreztem hogy ezt bizony nem tudják lezárni normálisan úgy hogy elvarrnak minden szálat. Utolsó részben azért próbálkoztak, vissza jött a hangulat az anime közepéről, el is varrtak pár szálat és jó is jött le a vége tetszett is de sehol sem ütött akkorát mint a Toradorában, pedig itt sem volt rossz tényleg (gondolok arra mikor két Banri-t látunk). De valahogy számomra a Toradora sokkalta hirtelenebben jött és ezáltal nagyobbat tudott ütni, itt meg nem egy rész felvezetést kapott arra hogy le lehessen zárni.
Nagyon sokat gondolkodtam anime közben rajta, meg előtte meg utána az amnéziás dolgon, ugyan nem vagyok se hozzá értő, se orvos se semmi de lenne rá egy "teóriám" amit megpróbálok anime béli karakterekkel leírni. (Lényegében ha Tada Banri elvesztette a memóriáját a múltjáról, viszont kapott egy jövőt amiben már a balesete után ott van. Akkor van két Tada Banri memóriánk, viszont ha a jelenbeli Banri vissza emlékezik a múltbéli Banri-ra akkor a kér memória kapcsolódik és létre jön egy harmadik!?) Sajnos az anime karakterek terén nem volt erős, pedig szerintem jó karakterek voltak, csak nem egy rosszul megírt. 2D-kun, Yanagisawa Mitsuo és Oka Chinami is többként lett bemutatva mint egy mellékszereplő, pedig lényegében nem lettek mások, sajnos. Azért sajnos mert mindegyik egy jó karakter volt szerintem és a maga nemében szórakoztatót, de nagyon eltűntek ők. Apropó és ha már karakterek volt egy érdekes szereplője ennek az animének, a neve Nana. (Nem Linda, mivel Linda-nak a sorozatban eredeti neve Hayashida Nana volt) Nagyon hasonlított az egyik Nana-ra a Nana-ból (Ami sorozat hét hónapja pihen a C meghajtón), Osaki Nana-ra méghozzá. Öltözködése, stílusa satöbbi nagyon egybe vágott, pedig nem ő volt az mint később kiderült! Ezt az animét csak romantikus-komédia/dráma kedvelőknek ajánlom lényegében olyan lágyabb romantikus cucc volt, egy félig meddig drámai történettel. Az utóbbi mondattal csak azt akarom mondani hogy ne egy Toradora-t várjatok tőle, akár hogy ugyanaz a személy írta!
Egy valamit viszont kicsit furcsálltam az anime során, ugyan nem jártam egyetemre, és ha így haladok elég sokára fogok, de kicsit érdekes volt hogy az animében egy japán egyetemistának mennyi ideje van. Klub, magánélet, ivászat, meló még külön meló és még marad ideje szórakozni. Szóval lényegében nem volt egy rossz anime, de sajnos gyengébb lett mint a Toradora, számomra egy erősebb 6/10-et megér, hibái ellenére jó volt nézni hétről hétre. Remélem Takemiya Yuyuko következő mangája is lesz olyan jó mint ez volt, sőt ha lehetne kérni törjön magasabbra a Toradora felé. Sőt azt is remélem hogy a 2011-óta futó mangája az Evergreen is fog egyszer adaptálást kapni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése