Egy újabb szezonális anime ért véget, mai alanyunk a Noragami. Be kell valljam nem volt azok az animék között akikkel a téli szezonban számoltam hogy nézni fogom. Aztán mivel késve lett fordítva elkezdtem, és amikor jöttek ki részek megnézegettem őket, így ment az az első Hat részen át, utána viszont félre raktam. Most, pontosabban tegnap néztem meg Három részt, illetve ma Három részt és ezzel fejeztem be az anime második felét. Eredetileg azért dobtam mert nem tetszett egy nagyon átlag cucc hatását keltette, most így a végén azt kell hogy mondjam, megérte igazándiből végig nézni, de messze nem olyan jó mint amilyennek mondják/pontozzák. Egyébként csak azért folytattam mert egy-két barátom ajánlotta hogy a második fele jobb, meg megnéztem a pontozását MAL-on, és baromi magas volt egy ilyen cucchoz képest, ezért is folytattam. Na most az egész alapja egy átlagos shounen volt, vannak feltörekvő és meglévő istenek, szent fegyverek harc s a többi. Első rész után igazából arra számítottam hogy majd egy ecchi mentem Campione-t kapok, aztán igazából még azt sem kaptam. Lényegében majdnem mindenben átlagos volt. Főszálról a 10. részig nem is tudtunk, de a végét majd külön kifejtem lejjebb. Igazából történet híján karakter centrikus dolog volt szerény véleményem szerint. Az első Hat rész így ment el, részenként mindig jött egy kis újdonság a nőnemű főszereplő karakterünk számára, ami természetesen csak neki volt meglepetés, mert ez már egy többször lerágott csont volt, mellé meg jött egy-egy szörny akit le kellett győzni és így haladt az anime.
Talán Harmadik vagy a negyedik részben jött egy új karakterünk Yukine, akivel legalább egy más szemszögből láttuk az animét később. Viszont előbb átkellet élnünk a szokásos "poénkodást" mint minden más shounen animében. És sajnos nem véletlenül tettem idézőjelbe a poénkodást. Mert hogy volt benne egy erős poén faktor is (igen.. szintén mint az átlag shounenekben), csak ez az erős poén faktor csak látszólag volt az, már kis milliárdszor hallott gagyi poénokat ismételgették újra meg újra meg újra meg újra meg... és ezen az idő húzó folyamaton hülyét tudnék kapni, ahogy hülyét is kaptam tőle. Például az hogy Yato-nak nincs szentélye legalább Ötvenszer elvolt játszva az animében és az is hogy pénze sincs(+1 klisé) soha semmikor. Igazából ezen okokból hagytam félbe én azt az animét, teljesen egy sablonos nagyon sokszor lerágott csont minősége volt az egésznek, de. Tegnap ugyebár belekezdtem újra folytattam a Hetedik résztől, és az utolsó Hat részben volt Két olyan rész ami nagyon tetszett. Ez a Nyolcadik és a Kilencedik rész volt, ahol is Yukine személyiségét ismertük meg jobban, és bizony volt egy ennél még jobban tetsző Psychological faktor benne, ha nem is sok de legalább egy kevéske. Ezek két részben legalább a komolyabb jeleneteknél legalább elhagyták a poénkodást, hál istennek. Ezért tehát jóra is sikeredett elég komoly lett, ez a két rész lett szerintem az egész anime csúcspontja. Yukine-Yato kapcsolatban is volt egy kis betekintésünk ráadásul. Egy nagy bökkenő volt viszont benne, mégpedig az hogy Yukine-vel semmit nem kezdtek utána, szó szerint, ugyan olyan idétlen(jó értelemben) és kissé sablonos, sőt még néha hisztis karakter maradt mint volt,(na most ide megjegyezném amikor jogosan hisztizett és nem egy nagyon eltalált monológja volt az tényleg jó lett) szóval a személyisége szempontjából teljesen felesleges lett volna az a két rész? Nem is igazán tudom hova tenni ezt a dolgot, ha elkezdenek egy személyiség bemutatását vagy fejlődését illene befejezniük, vagy legalább valamit adni neki pluszban a későbbiekre hogy kissé megváltozzon, és ez itt nem történt meg.
Utolsó három rész megint What the Hell is this? Ő oké volt egy történet szál, de előtte meg kell veletek osztanom, egyik barátom olvassa a mangáját, és elmondása szerint a vége filler, mivel a mangában teljesen máshogy történt, tehát az egész kapott egy szép original befejezést. Ami meg is látszik valljuk be. Yato múltbéli személyiségével volt egy kis történet és egy istennel akit nevezzünk régi ismerősnek. Kaptunk az egész mizéria mit-miért dolgára egy legalább bő két mondatot. Ennyi semmi többet, két mondatban magyarázták el azt hogy a régi ismerős mit miért és hogyan tett. Az utolsó rész konkrétan nem szólt másról csak kemény húszon négy perc csata, természetesen a legkiszámíttatóbb lezárással. És persze természetesen tele volt olyan karakterekkel az anime akik jelentéktelenek voltak, sőt olyan is volt pár akinek egy fontos szerepe volt Tizenkét rész alatt. Opening nem tetszett viszont az Ending igen. Grafikailag erős túlzás azt mondani hogy hozta a szintet, a közeli képeken szép volt, de ha már egy kicsit távol van egy karakter agyon mosódik az arca. Az utolsó részben a mozgás animációk meg úgy festettek mintha a Naruto Shippuudenből szedték volna ki, és ez nem dicséret. Be kell valljam, két részen kívül tök átlagos anime volt, így tőlem megy rá a gyenge 6/10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése