A To LOVE-Ru egy elég nagy cím, főleg ecchi rajongók körében, és bár nem tartom annak magam, régen nagyon szerettem a To LOVE-Ru első évadát, egész jól össze volt rakva. Persze azóta változtak az idők, illetve az én elvárásom is nagy mértékben, de én bele kezdtem anno amikor futott 2012 végén, viszont elég gyorsan dobtam. Egyszerűen azért mert a TV verziója tele volt cenzúrával, pedig én úgy emlékeztem hogy nem a Hardabb (Szóval nem a többet mutató) ecchik közé tartoztak a régebbi évadok. De a To LOVE-Ru Darkness eléggé más volt mert rettenetesen sok meztelenkedés volt benne, így aki csak azért nézte jól járt, aki meg a To LOVE-Ru hangulatért, hát az nem feltétlenül de végig nézni megérte. A Blue Ray Disc természetesen cenzúra mentes volt, így abból a forrásból néztem, ami egyébként már jó rég óta kint van, még is csak most volt kedvem megnézni. Valahogy mostanában nem voltam Ecchi néző kedvemben, pedig majdnem 50 gigát a gépemen csak a Kyoukaisenjou no Horizon és az Infinite Startos foglal. De térjünk rá a To LOVE-Ru Darkness-re, ezt az évadot az azonos című mangából készítették és az eredeti To LOVE-Ru-nak a folytatása, lényegében ez az évad mint a címe is hűen takarja Konjiki no Yami-val foglalkozik. (Yami Japánul Darkness Angolul jelenti ugyan azt: Sötétség) Az eleje valahogy úgy festett hogy most már Rito-éknél Mikan-on és Lala-n kívül ott él Momo és Nana, igaz már feltűntek ők a sima To LOVE-Ru-ban is, viszont kevesebb szereppel.
Sőt feltűnik egy Mea nevű lány aki nem is kicsit hasonlít Yami-ra, és sok dolog kiderül róla illetve róluk is. A másik főszál pedig a "hárem terv" volt, mivel ugye lehetett (egyenlőre volna) több felesége Rito-nak. Az egész hárem tervet Momo erőlteti Rito-ra nem is kicsit, ami azért furcsa mert látszólag Rito nem akar semmit csak nyugodtan élni, pedig az animébe nem egyszer bajba kerül, de legtöbbször ön hibáján kívül. De természetesen azért mivel hárem anime, minden lány a főszereplőért van oda, szóval ezen senki se lepődjön meg túlságosan! A storyra később visszatérek, mert hogy ennek az évadnak szerintem kettő nagy buktatója volt, egyfelől ott az a fajta történet vezetés ami kicsit gyéren rakja össze az egyes lányok részei a főtörténettel, szóval nem egy olyan volt hogy két rész szól Mea-ról, utána egy-egy rész szól egy-egy random (de már ismert) lányról. Szóval lényegében a két szálat próbálták húzni egyszerre, de ebből az lett hogy a legtöbb ilyen egy-egy lányra fókuszáló részből nem lett más mint egy epizodikus rész aminek sok értelme magában nincs. Ez alapjában nem lenne baj ha nem lenne meg az a bizonyos másik nagy gyengeség, ami nem más mint a karakterek. Rengeteg női karakterrel dolgozik az egész To LOVE-Ru széria viszont itt ebben az évadban teljesen jelentéktelennek lehetett a legtöbbjüket érezni, teszem azt Run kapott egy részt, Kotegawa kapott kettőt meg még kettőt amibe csak feltűnt, Risa Momioka (aki egyébként a szériából a kedvencem a földi lányok közül) összesen talán Háromszor bukkant fel egy-egy mondatra. Lehetne sorolni, igazából tovább víve nem lenne baj ha például Haruna Sairenji nem szerepel, mert akár hogy Rito eredeti szerelme ő itt kihagyható lett volna.
DE! A legnagyobb bajom az hogy Lala-t kihagyták! Azt a karaktert akivel az egész széria kezdődött és aki lényegében az egész széria meghatározó karaktere! Ugyan szerepelt nem egy részben a vége felé de semmi komoly dolgot nem tett! Ez számomra kissé megdöbbentő, főleg ahhoz mérten hogy például Nana-nak sem kellett volna akkora szerepet adni, sőt néha Momo is néha sok kevés volt mivel nagy vonalakban köze nem volt az eseményekhez. Mea-Yami kapcsolat is a közepe fele alakulni látszott, illetve érezhetően Mea változott, csak a végére felejtette el vagy én nem tudom, a barátság erejét ő is érezte (még ha kissé sablonos is...), de lehetett látni Meán hogy valami alakul még is a végére elég másként cselekedett. Yami meg ilyen téren maga volt az ellent mondás, ugyan olyan ábrázata van és ugyan olyan stílusa majdnem mint az első évadban. Szóval ha innen nézzük azért a mangaka a személyiség fejlődésekkel annyira nem erőltette meg magát, pedig illett volna ha már egy direkt ilyen szálba kezd bele. A történet aztán a vége fele is vissza jön, kapunk egy rakat flashbacket a múltból megtudjuk ki-ki, Yami múltját is az ergo "anyjával" de nagyon pontatlan az egész, elkezdtek velük egy egész szép történetet a flashback-ben és nem igazán folytatták olyan homályos magyarázatok voltak hogy szinte az egész múltjuk lezáratlan. Persze ez igazán csak Mea-nál bosszantó, mivel az ő külön múltképe is homályba vész, ráadásul mivel ő maga volt az egyik szál ezért még Cliffhanger is lett a végén, sőt mind a két történet szál Cliffhanger lett.
Bár a manga azóta is fut elméletileg szóval folytathatják ha minden jól megy. Opening-ról annyit mondanék hogy a zene és a videó valami elképesztő módon ütötte egymást, Ending viszont tetszett. Grafikailag hozta a szintet, sőt ecchi jelenetekben még egy lapáttal rá is tett. Ha lesz új évada esetlegesen nézni fogom mert még így is a DxD féle jobb ecchikhez sorolom, de egyenlőre ez nálam 6/10-et ér kategóriáján belül is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése