2014. április 12., szombat

Seikimatsu Occult Gakuin

Ezen anime szinte rekord időt töltött drága gépem egyik meghajtóján, pontosabban szólva körülbelül tavaly szeptemberben tölthettem le és azóta itt áll. Múlt héten volt kedvem ehhez az Okkult animéhez, így neki is álltam, azért csak most fejeztem be, mert sok dolgom volt a héten, így sok más közt a Rainbow és a To Love-Ru: Darkness-el is elmaradtam. Be kell valljam ez az anime nem egyszer meglepett, nem nevezném rossz animének, de kiemelkedőnek sem, az erős közepes szintet üti valahol. Ez az egész nem hullámzott hanem két véglet között ugrált, mert voltak benne kivételesen jó részektől a gyatra rossz részekig. Van egy mangája is, ami az érdekes benne hogy csak Öt fejezetes az egész. És mivel a MAL pontos dátumot nem ír, én azt tudom elképzelni hogy a manga az anime után készült, mivel Ötször Harminc oldalból kétlem hogy egy Tizenhárom részes animét össze lehet hozni. Habár erre az élő példa a Heroic Age lenne. Ez természetesen nem biztos hogy pontos, mivel pontos információt nem találok a mangáról. A történet úgy kezdődik nagy vonalakban hogy adott nekünk egy Kumashiro Maya nevű főszereplőnk, akinek az apja meghalt, így oda kell mennie a Waldstein "Okkult" akadémiára hogy az örökségét átvegye. Ennyiben nem fogy ki a dolog, ugyan is érkezik egy meztelen ember, aki azt állítja hogy a jövőből jött és meg kell találnia egy Nostradamus Kulcsa nevezetű tárgyat, különben a földet lerohanják a földönkívüliek. Ebben segítségére van egy telefon ami a tárgyak jövőbeli képét tudja lefényképezni. Nos az alapja szerintem nem volt rossz, alapból ha már Okkult akadémia miért ne lehetne benne ilyen is. Hál istennek azért sok rész nem játszódott a suliban, legalább elkerültek pár klisét, így maradt az anime a sajátos kis stílusában.





Apropó, volt egy igen vonzó stílusa az animének, igazából elég nehéz szavakba önteni az egészet, de azért megpróbálkozok vele. Lényegében egy egész komoly történet jött össze már az elején, és halad is, hellyel-közzel legalább is. Viszont ebben a történetben nem voltak komoly karakterek, szinte már főleg egy-két karakter átlépett önparódiába. Na most ezt nem nevezném negatívumnak mert bárhogy is kevésbé lett ez miatt komoly volt egy nagyon jó hangulata és stílusa, sőt már azt kell hogy rá mondjam hogy egész egyedi lett ebből a szempontból. Az hogy mennyire volt okkult, hát.. több mindent vártam, aztán kaptam is, meg nem is. Volt azért benne pár kivételes dolog, például jó pár szörny, vagy bármilyen lény. Csak hogy példákkal éljek: Tenguk, Chupacabrák, Szellemek s a többi. Igazából maga az anime főszála nem igazán tudott haladni, az első két rész után már csak a végén az utolsó három részre jött vissza az a bizonyos főszál. A végét majd később részletezném, mert hogy voltak közben is jó dolgok. Ugyan a főszál részben el lett felejtve de lényegében epizodikus, de továbbhaladt a story. Nekem személy szerint a gondolat megjelenítéses rész tetszett a leginkább az epizodikus dolgok közül. Aztán ott voltak Kumashiro Maya-nak az emberi kapcsolatai ami szintén haladt, de elég érdekes módon, mert hogy Ami és Kozue felé még elment, de Bunmei felé nagyon részlettelen lett. Pontosabban mondva mire bármi is részletezve lett volna, vagy részletezhette volna ebből a szempontból, akkor vagy beindul a főszál és háttérbe szorul, vagy véget ér az anime. Sajnos azt kell hogy mondjam hogy ez szerintem egy elég nagy kihagyott ziccer volt, mivel azért Maya még ha nem is zseniális módon, de egy kissé változott az anime során. Erre konkrét példának tudnám felhozni a Tizedik résznek a légvégét, vagy akár a nyolcadik részt is



Na a végén aztán dőlt a meglepetés a néző nyakába, persze ki mennyire lepődött meg, nem is egy volt de volt pár ami tetszett és olyan is amelyik nem igazán. Kezdem azokkal amik nem tetszettek, ott a két mellék szereplő csaj, akiről azt hittük hogy semmi szerepük sincs, aztán kiderült hogy sok múlik rajtuk. Na most számomra egyik sem volt kicsit sem meglepetés, mivel mind a kettő baromi gyanús volt. Az egyik azért mert nem egyszer úgy mutatták be az anime során mint aki valamit eltitkol, vagy más háta mögött szervezkedik, a másik pedig pont azért volt gyanús mert nagyon átlagos volt. De szó szerint, az animében szereplő Kozue, Ami, JK, Smile és egyéb kissé elborult karakter mellől ő nagyon kilógott. Nevet azért nem írok mert spoiler lenne. Aztán a végén egy rakás meglepetés jön, és körülbelül a story legalább Három Negyedét a Tizenegy-Tizenkettedik részben tudjuk meg. Még ott abban a két részben volt egy nagyon furcsa dolog, mivel bejött az animébe a mágia, hát igen, végül is Okkult lehet az is de nagyon gyatrán jött le a számomra. Főleg mert még mindig abban a két részben még a Mahou Shoujo Lyrical Nanoha-t idéző Mahou Shoujo harcok is voltak. De a legnagyobb baj az utolsó rész volt, az egész lezárása, komolyan az anime már a vége felé az utolsó ÖT percben majdnem el hitette velem hogy egy nagyon szép Paradoxon lesz az egész a végére, és az egésznek drága Bunmei Három mozdulattal véget vetett. Pedig szerény véleményem szerint, sokkal jobb lett volna egy Paradoxonos lezárás mint ez. Openingtől és az Endingtől nem voltam elájulva, bár az Ending videó jó lett.



Grafikailag egész sok mindent bevállalt az anime, gondolok itt első sorban a véres jelenetekre, igaz ezekhez elég egy kéz hogy megszámoljuk hány volt belőle. Viszont ezen kívül a grafika nem volt eget rengető, rengeteg már közelről elmosódó arc volt, és akkor még a gyenge CGI-ről nem is beszéltem. Összegezve egy átlagos anime, bár elég érdekes témákat feszeget, van egy remek stílusa és hangulata, a története is elmegy, sőt még egész szép meglepetések is vannak benne, de sajnos a lezárása nagyon gyenge lett. Számomra ez egy 6/10, ha minden jól megy Hétfőn érkezek a To Love-Ru: Darkness-el, szerdán pedig a Rainbow-al!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése