Ez az anime ha jól emlékszem a tavaly őszi anichart listán is ott ékeskedett, mint az egyetlen fantasy-romance genrés anime, de ugye csúszott, bár én személy szerint nem terveztem tavaly ennek a nézését. De adtam neki egy kis lehetőséget, eldöntöttem hogy a szokásos 15-20 szezonális anime mellé bevállalom és adok neki két részt. Nos hát több lett mint két rész, ez egy nagyon élvezhető anime volt. A két részből meg végig követtem az animét, ritkán van olyan hogy egy anime meg tud fogni, még ha nem is feltétlen jó, vagy kiemelkedő anime, de ez megtudott. Annak ellenére hogy elsőre nem erre számítottam bejött, ámbár voltak hibái. Nos előre leszögezném hogy pontozásban nagyon kegyetlen vagyok, aki ismer vagy olvas az már tudja de egyszerűen csak szeretek részletes lenni, és ami a tökéletes közelében sincs az nem lesz 10/10 nálam. Néha azonban vannak olyanok hogy érzem hogy nem érdemelné meg az anime amit adok neki mert nem egy "Baki" volt benne, még is mivel tudtam szeretni(!szó szerinti értelemben!) megadom neki a jobb pontot. Így voltam a Senki Zesshou Symphogear: Meteoroid-Falling, Burning, and Disappear, Then...-el (aminek a második évadát még mindig nem néztem meg, lassan illene mert jön a harmadik), a Madoka-val, a Haiyore! Nyaruko-san első évadával, és nem sok de van még pár ilyen példám, ami lényeg hogy van amikor nem az eszemre hallgatok pontozásban. Ez az anime egy erős romantikus drámával keveréke, és egy kissé Steampunk stílusú fantasy világban játszódó anime volt rengeteg szereplővel. Két főszálra volt osztva és egy rakás mellékszálra. A főszálak félúton összefutottak egymással, a mellékszálak nem, de sajnos volt egy nagy buktatója az animének.
Ezt itt leírom, sajnos annak ellenére amennyire tetszett, és akár hogy fáj bevallani, ebből az egészből messze többet hozhattak volna ki. Nem tudom a Novel-ben mi van, de egy véget ért dolog, viszont így valami hihetetlen nagy fekete lyuk van a történet végén. Legalább is ennek a novelnek, már persze ha így történik abban is. A mangaká/író-nak nem egy hasonló néven futó Novel-e van, ami ugyan azon a világban játszódik, viszont semmi köze sincs egymáshoz, pedig elvileg a jelenleg is futó Toaru Hikuushi e no Seiyaku Novel, a Toaru Hikuushi e no Koiuta Novel folytatása, viszont MAL szerint csak egy karakter közös a két novelben, Claire Cruz aki a Seiyaku-ban support (mellék) karakter. Tehát én nem értem meg a készítő stílusát, miért nem lehet igényesen lezárni egy történetet. Mert tényleg még az sem lenne baj ha lyukas, ha lenne folytatása, mert egyszerűen érdekelne. De a novel hosszából gondolom hogy ez volt a novelben is, ez nem egy száz százalékos infó természetesen, mivel egyik novelt sem olvasom. Maga a történet nekem tetszett, annak ellenére hogy hamar kiderült hogy az egyik főtörténet egy bosszúállós sablon story, aminek hál istennek főszereplőnk személyiségének kisebb fejlődése végett sok jelentősége nincs. De ezen fejlődés számomra nagyon furcsán jött le, legalább is a megbocsájtás részét kidolgozatlannak éreztem. Az anime másik főszála a romantikus szál volt természetesen ami haladt, nem izmosan de haladt érezhetően. Az anime két-három részen kívül, ugyan azt a "feelgood" anime szintet hozta szerintem, ez a három rész a nagyon drámai harcos két rész, illetve az utolsó rész lett.
A háborúsról no comment, egyszerűen jó volt, annak ellenére jól tudtak drámázni hogy volt abban a háborúban egy fatális hiba. Ez pedig az volt hogy ugyanúgy ahogy a világról, úgy az ellenségeikről is alig tudtunk valamit. SŐT még maga a Szent Aldist-ról sem tudtunk meg sokat, nagyon ködös volt az egész mizéria körülötte. Oké hogy tartogatták, de mire, meg hova tartogatják, tényleg maga a világ egy baromi jól eltalált világ volt, és ahhoz képest ami lehetett volna benne ahhoz képest alig volt valami. Vége annak ellenére hogy szájbarágós lett egy kicsit tetszett, sőt az egész anime fénypontja volt az utolsó rész, történetileg a legtöbb esemény ott volt, ott történt. Még egy kémes jelenetet is láthattunk, de a legtöbb szál megszakadt sajnos, mert mint említettem egy nagy fekete lyuk az anime vége, akár hogy jó volt alig volt szál amit lezártak. Sőt inkább három újat nyitottak is. A végén lehetett érezni viszont Ari féltékenységét a legjobban. Már az elejétől kezdve kissé tsundere stílusa volt, de látszott hogy nem testvérként tekint Kal-el-re. Erre az utolsó rész végén az a jelenete feltette a pontot az I-re. Volt az animének egyébként a drámai szálakban egy-egy taktikázósabb része is. Itt nem feltétlenül azt értem hogy maguk a karakterek zseniális stratégiai tudással rendelkeztek, inkább azt hogy a döntésüket egy komoly helyzetben hihetetlenül gyorsan kellett kigondolni, és tökéletesen végre is hajtani harc közben. Kal-El-t mint karaktert szerettem még ha nem is mindig volt éppen a toppon. A személyiség fejlődési szakasza nekem tetszett, teljesen máshogy állt hozzá a dolgokhoz mint előtte. Ariel elején kissé furcsa volt, sőt idegesítő, de a végére megszerettem, és igazából az összes többi diák (és volt diák) karaktert is megtudtam. Clare Cruz-t is, bár ő egy elég más tészta volt, nem feltétlenül értettem egyet minden lépésével, sőt a végét látva az "átadása" egy eléggé logikátlan és értelmetlen lépés volt.
Ők hármuk kaptak csak múlt képet, viszont azokat szerintem nagyon is jól megcsinálták, nem sok kérdőjel maradt a múltjukban, Michael Albusnak külön respect! Összefoglalva, nem érdekel a pontozási listám most, ettől eltekintek. Nekem ez az anime bejött és egy 7/10-et adok rá. Kevés az esélye de remélem lesz egy esetleges folytatása, sőt az sem lehetetlen hogy a világa miatt megjön a kedvem az Inumura Koroku féle történetekhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése